Épp tervezgettem,hová kerüljenek a madárodúk,amikor lett egy kis
vendégem a kerítésünk tövében lévő bodzabokron. Egy Ökörszem.Nagyon
barátságos volt,egyre közelebb ugrált hozzám,aztán pár kép után úgy
gondolta,elég a modellkedésből és jó pár méterrel arrébb röppent.Én
folytattam a tervezgetést,és nagyon boldog voltam/vagyok,mert még soha
nem tudtam lefényképezni őkelmét,bár tavaly is itt fészkeltek a
kertünkben,valamiért nem sikerült lencse végre kapnom őket.
„Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiséget bizonyítsunk. A fényképezés az élet egyik formája.” – Henry Cartier-Bresson
Nagyon jópofa kismadár vendéged akadt. Ügyesen lencsevégre kaptad.:-)
VálaszTörlésKöszi,örülök,hogy tetszik! :)
TörlésKedves kis apróka, de valóban ritka hogy fotózni lehetne őket. Ügyes voltál.
VálaszTörlésTudod hogy van ez Imre! Igyekszik az ember!! :) Köszönöm,hogy írtál.
Törlés